Rég nem látott játszma zajlik a nukleáris fegyverekkel aláaknázott orosz sakktáblán

Talán csak a XX. század első éveiben, a forradalmi szocialisták közti bolsevik-mensevik szakítás körülményei, vagy nem sokkal később a lenini-sztálini proletárdiktatúra kíméletlen tisztogatásai foghatók mindahhoz, ami jelenleg zajlik az Oroszországi Föderációban, a színfalak mögött. A hétvégén az egész világ döbbenten figyelte, ahogy péntekről szombatra virradó éjjel az Ukrajnában harcoló Wagner-magánhadsereg megindult Moszkva felé.

A Wagner-vezér akcióját még az orosz belpolitikában jártas elemzők is meghökkenten figyelték, különös tekintettel arra, hogy milyen kurtán-furcsán ért véget az egész. A puccskísérletnek nehezen mondható, Jevgenyij Viktorovics Prigozsin által az igazság menetének nevezett „speciális belföldi katonai művelet” láthatólag komoly pánikot és zűrzavart okozott a Kremlben. Szombaton hosszú órákig tartó hallgatás után előbb Vlagyimir Putyin elnök árulónak nevezte Prigozsint, aki ellen a főügyészség fegyveres lázadás szítása miatt indított eljárást, majd szombat este jött a Kremlből a bejelentés, hogy Lukasenka fehérorosz elnök hathatós közbenjárására a Wagner-magánhadsereg visszavonulót fújt.

Prigozsin szombat este, 200 kilométerre az orosz fővárostól állította meg a menetoszlopot, pedig ekkorra zsoldosai már ellenállás nélkül elfoglalták Rosztov-Don városát, és a délebbre fekvő térséget is ellenőrzésük alá vonták. A Kreml ugyanis azt közölte, hogy ejtik a Prigozsin elleni vádakat, és a Wagner-vezér Fehéroroszországba távozhat, nem esik bántódása. Prigozsin katonái élén még az éjjel elhagyták a Don-folyó partján fekvő Rosztovot, és ezzel gyakorlatilag egy nap alatt megszűnni látszott a polgárháborús veszély.

Prigozsin a Kreml ellen?

Hogy pontosan mi és miért történt, kik az igazi fő- és mellékszereplői a moszkvai hatalmi játszmának, szinte lehetetlen megmondani. Sőt még azt se mindig lehet tudni, hogy mi az, amit nem tudni. A kevés, tisztának tűnő pont a következő:

• A Wagner-magánhadsereg és az orosz védelmi minisztérium, az orosz hadsereg vezetősége közt hónapok óta tart a feszültség, aminek fő oka az ukrajnai háború sikertelensége.
• Jevgenyij Prigozsin, aki az üzletileg igen jövedelmező Wagner-magánhadsereg létét Vlagyimir Putyin orosz elnöknek köszönheti, videó és hangüzeneteiben folyamatosan támadta Szergej Sojgu védelmi minisztert és Valerij Geraszimovot, az Oroszországi Fegyveres Erők vezérkari főnökét, követelve a leváltásukat.
• Prigozsin szerint az orosz hadsereg korrupt vezetése, elsősorban Sojgu és Geraszimov nem látja el a sikeres ukrajnai offenzívához szükséges hadianyaggal és felszereléssel az Oroszországért harcoló Wagner-alakulatokat, noha az egyetlen ütőképes orosz erőként értékelhető eredményeket csak ők érnek el.
• Az orosz védelmi minisztérium minderre válaszul a Wagner-magánhadsereg megszüntetését, az orosz hadseregbe beolvasztását kezdeményezték, szerződést kínálva a zsoldosoknak.

Prigozsin mielőtt még megindult volna embereivel Moszkvába, egy üzenetben az orosz emberek ellen elkövetett népirtással vádolta meg Sojgut és Geraszimovot, mert orosz polgárok ezreit küldték Ukrajnába meghalni ok nélkül, ráadásul kidolgozott haditervek nélkül és gyászos felszereléssel. Nem sokkal később azzal vádolta meg a hadsereg vezetését, hogy a Wagner egyik ukrajnai bázisa ellen légi- és tüzérségi támadást indítottak, megölve kétezer katonáját.

Prigozsin akciója annyira jól megszervezett, és mégis – látszólag – sikertelen volt, hogy a leghiggadtabb politikai, katonai elemzők, de még a legvadabb összeesküvés-elméletek, egymásnak szögesen ellentmondó teóriák sem képesek – még részleteiben sem – megmagyarázni, miért visszakozott váratlanul Prigozsin, miközben úgy tűnt, hogy elég jó lapok vannak a kezében, és nála a taktikai előny, a meglepetés ereje.

Vlagyimir Putyin hétfőn rendkívüli biztonsági tanácskozást tartott, amin jelen volt egyebek mellett Szergej Sojgu védelmi miniszter is, ami arra utal, hogy egyelőre nem várható az ő eltávolítása. A tanácskozás után az orosz elnök tévébeszédet intézett az orosz néphez. A rövid, pár perces beszéd főbb pontjai:

• Az oroszok ismét higgadtságról, összetartásról, hazaszeretetről tettek tanúbizonyságot, ez a polgári szolidaritás azt mutatja, hogy minden zsarolásra, zavarkeltésre tett kísérlet kudarcra van ítélve.
• Az ország vezetése azonnal meghozott minden szükséges döntést a felmerült fenyegetés semlegesítésére, az alkotmányos rendszer, az állampolgárok életének és biztonságának védelme érdekében.
• Senkiben ne legyen kétely, a fegyveres lázadást elfojtották volna, a lázadók – akik cselekedetükkel bűnt követtek el – ezt kénytelenek voltak fölismerni.
• A lázadás vezetői elárulták hazájukat és népüket, és azokat is, akiket belerángattak ebbe az egészbe, hazudva nekik, a halálba taszítva őket.
• Oroszország ellenségei – a kijevi neonácik, nyugati pártfogóik és más áruló nemzetek - pontosan ezt, a testvérgyilkosságot akarták látni, azt akarták, hogy orosz katonák öljék egymást, hogy Oroszország végül veszítsen, véres viszályban pusztuljon el – de rosszul számoltak.
• Köszönet illeti a katonaságot, a rendvédelmi és különleges szolgálatokat, akik a lázadók útját állták, kötelességükhöz, esküjükhöz és embereikhez hűen.
• A wagneresek által lelőtt helikopterek és repülőgép hős pilótáinak bátorsága és önfeláldozása megmentette Oroszországot a tragikus és pusztító következményektől.
• A Wagner-csoport katonáinak és parancsnokainak többsége az országhoz és a néphez hű, igazi orosz hazafi, ezt bizonyítja bátorságuk a csatatéren – őket tudtukon kívül akarták felhasználni saját harctársaik ellen.
• Köszönet illeti azokat a Wagner katonákat és parancsnokokat, akik úgy döntöttek, hogy nem vesznek részt testvérgyilkosságban, és megálltak, mielőtt elérték volna azt a pontot, ahonnan nincs visszaút.
• A Wagner tagjai szabadon dönthetnek, hogy szerződést kötnek a védelmi minisztériummal vagy orosz fegyveres szervvel, vagy hazatérnek otthonaikba, vagy távoznak Fehéroroszországba.

Putyin beszédét azzal zárta, hogy szavát adta ígéreteinek betartására, egyben megköszönte Alekszandr Lukasenka fehérorosz elnöknek a helyzet békés rendezéséhez tett erőfeszítéseit.

Kinek számít az orosz katonák vére?

A puccskísérlet főszereplője, Jevgenyij Prigozsin utoljára hétfőn hallatott magáról. Ekkor derült ki, hogy az ellene indított eljárást nem vonták vissza, továbbra is él ellene a fegyveres felkelés szításának vádja.Telegram-csatornáján egy tizenegy perces hangüzenetet tett közzé, amelyben azt állította, hogy csapatából senki nem akart szerződést aláírni a védelmi minisztériummal, és hogy zsoldoscége július 1-jén kénytelen lett volna megszűnni.

A Wagner-vezér leszögezte, hogy nem Putyint vette célba, amikor kijelentette, hogy csapatai Moszkva ellen vonulnak.

„Nem azért vonultunk, hogy megdöntsük Oroszország vezetését. A menet célja az volt, hogy elkerüljük a Wagner megsemmisítését, és hogy felelősségre vonjuk a hivatalnokokat, akik szakszerűtlen cselekedeteikkel rengeteg hibát követtek el.” (Itt érdemes közbeszúrni, hogy Prigozsin akciója simán irányulhatott Putyin ellen is. A Wagner-vezér politikai ambícióiról, komoly diplomáciai befolyásáról, önjelölt népvezéri attitűdjéről már sok elemzés született, egyszóval érdemes kétkedéssel fogadni, hogy eszébe sem jutott kenyéradó gazdája ellen fordulni.)

Prigozsin szót ejtett a katonái által lelőtt hat orosz helikopterről és egy orosz hadműveleti irányító repülőgépről. Azt mondta, a Wagner sajnálja, hogy „az orosz légierőre csapást kellett mérniük”, és azért fordultak vissza, „hogy elkerüljék az orosz katonák vérének kiontását”. „Azért vonultunk fel, hogy demonstráljuk a tiltakozásunkat, nem azért, hogy megbuktassuk a kormányt."

Prigozsin visszakozott a korábbi vádjától is, ami szerint az orosz hadsereg kétezer emberét ölte meg, új üzenetében azt mondta, hogy harminc katonája veszett oda. Prigozsin mindezek után közölte, hogy Lukasenka kinyújtotta a kezét, és felajánlotta, hogy „megtalálja a módját annak, hogy a Wagner legálisan folytathassa a munkáját”.

Kedden sajtótájékoztatót tartott Alekszandr Lukasenka az egynapos Wagner-lázadásról. A fehérorosz elnök elmondta, hogy amint kiderült, hogy mi zajlik Oroszországban, elrendelte a hadsereg és a rendőrség teljes harckészültségbe helyezését. Lukasenka szerényen visszautasította azokat a nézeteket, hogy ő lenne a történtek hőse, hogy neki köszönhető a Wagner visszavonulása, majd hozzátette, hogy Putyin és Prigozsin sem hősök. „Hagytuk, hogy kicsússzanak a dolgok a kezeink közül, aztán azt hittük, hogy majd maguktól megoldódnak, de nem így történt. Ketten, akik a fronton harcolnak összetűzésbe keveredtek. Nincsenek itt hősök” – osztotta meg a belarusz elnök saját nézőpontját a történtekről.

Putyin elnök kedd délután ismét nyilvánosság elé állt, ezúttal a Kremlben, a Székesegyház téren összegyűlt katonák előtt mondott szűk négyperces beszédet. A biztonsági szolgálatok, a nemzeti gárda és a katonaság 2500 katonája, valamint Sojgu miniszter előtt megköszönte az orosz fegyveres erők hűséges tagjainak, hogy megmentették az orosz népet egy lehetséges polgárháborútól. Putyin megemlékezett a lázadás következtében elesett orosz pilótákról, akik egy nemes ügyért áldozták életüket. Az ő bátorságuk is hozzájárult a helyzet stabilizálódásához, megakadályozva annak veszélyes eszkalálódását, biztosítva ezzel az orosz polgárok békéjét és biztonságát.

A keddi friss értesülések szerint mégiscsak ejtették a vádakat Prigozsin ellen. Az orosz hatalmi sakkjátszma jelenleg itt tart, de a táblán látható bábuk állásából és a sakkozók nyilatkozataiból szinte képtelenség kikövetkeztetni, hogy kinek mi lesz a következő lépése.

Arról jelenleg nincs biztosra vehető információ, hogy pontosan hol tartózkodik Jevgenyij Prigozsin, noha a Politico szerint Lukasenka annyit elismert, hogy Belaruszban van. Mark Warner, az amerikai szenátus hírszerzési bizottságának elnöke szerint a Wagner-vezér egy olyan minszki szállodában van, amelynek „nincsenek ablakai”. Hozzátette, hogy a közelmúltban többekkel előfordult, akik szembekerültek Putyinnal, hogy rejtélyes módon kizuhantak emeleti ablakokból. A hírek szerint Fehéroroszország valóban kész befogadni azokat a Wagner-katonákat is, akik nem hajlandóak a hadsereghez szerződni, állítólag számukra már épül is egy tábor.

Kinek milyen kártyái vannak?

Egyes spekulációk szerint Prigozsin azért úszhatta meg a lázadást, mert Oroszországnak, azaz Putyin elnöknek kifejezett érdekében áll a Wagner megtartása, még ilyen korlátozott formában is. (Ne feledjük: a Wagnert Putyin jóváhagyásával hozták létre, az orosz állam pénzeli a védelmi minisztériummal kötött szerződéseknek megfelelően, sőt korszerű felszerelését – beleértve a nehéztüzérséget, tankokat, csatarepülőgépeket is – az orosz hadseregtől kapta.) 

Lukasenka elnöknek nem sok beleszólása lehetett egy ilyen alkuba, a mindig is Putyin bábjának tartott fehérorosz elnök kénytelen lehet eltűrni, hogy országába kerüljön át a Wagner központja. 

Teljesen nem lehet kizárni azt a lehetőséget sem, hogy a közeljövőben ismét fehérorosz területről próbálnak majd támadást indítani Ukrajna ellen (mint tavaly tavasszal a Kijev elfoglalására indult hadtestek), csak ezúttal nem az orosz hadsereg, hanem a Wagner egységei. Egy ilyen eshetőség Lukasenka végzetes meggyengülésével, Fehéroroszország az Orosz Föderációba való egyre mélyülő beolvadásával járhat. (Amihez az emigráns fehérorosz ellenzéknek azért persze lehet egy-két szava.)

Az, hogy Putyin rövid időn belül háromszor is nyilvánosság elé állt, és egyre dühösebben ostorozta a lázadókat, több elemző szerint arra utalhat, hogy az orosz elnök hatalma végképp megingott. Putyinnak nincs más választása: erőt kell mutatnia a nép felé, meg kell győznie a lakosságot arról, hogy kézben tudja tartani a dolgokat, neki köszönhetik az oroszok az ország békéjét és biztonságát. Hogy mindez sikerült-e a beszédeivel közvetíteni, arról megoszlanak a vélemények. Az oroszok tanúi voltak annak, hogy a lázadók érdemi ellenállás nélkül elfoglaltak egy nagyvárost, miközben lelőtték az orosz légierő több gépét, megölve több katonát. Az orosz határokon belüli fegyveres konfliktus, a társadalmi instabilitás képeit nehéz lesz kitörölni az orosz emlékezetből, mindez pedig könnyen kelthet olyan érzést, hogy az orosz elnök mégsem olyan erős, mint hinni lehetett. 

Vannak olyan – azért erősen összeesküvés-elméletekbe hajló – hangok is, amik szerint a történtekben szerepet játszhatott az orosz nukleáris arzenál fölötti ellenőrzésért folyó harc, hogy kinél legyen az orosz atomfenyegetés kártyája. A lázadás 24 zűrzavaros órája alatt akár megtörténhetett az is, hogy Prigozsin Moszkva felé masírozó alakulatai félúton, Voronyezs térségében hozzáférhettek olyan orosz katonai bázis raktáraihoz, ahol taktikai atomfegyvereket tároltak. Erről semmiféle megerősített hír nem látott napvilágot, csupán a közvetett információk rajzolnak olyan képet, hogy a lázadókhoz átálló orosz katonai egységek erre adhattak lehetőséget. 

Ha ez igaz lenne, az elég komoly zsarolópotenciált jelentene Prigozsinnak a teljes orosz katonai vezetés ellen, ideértve Putyin főparancsnokot is. Hogy emiatt marad-e életben, vagy zuhan ki egy minszki szálloda tizedik emeletéről, még megjósolni is nehéz. (Az orosz atomfegyverek sorsáért aggódókat azzal érdemes lehet nyugtatni, hogy atomfegyvert lopni még Oroszországban is igen nehéz, a működtetésükhöz szükséges protokoll pedig rendkívül szigorú, és használatuk még egy olyan jól felszerelt és jól kiképzett magánhadsereg számára is komoly kihívást jelenthet, mint amilyen a Wagner.) 

Az atomkártya ráadásul előkerül Fehéroroszország vonatkozásában is. Tény, hogy az év elején Putyin és Lukasenka megállapodtak abban, hogy a két ország közötti védelmi együttműködés jegyében orosz taktikai atomfegyvereket telepítenek Belaruszba. Ezt pár héttel ezelőtt állítólag meg is kezdték, bár a nyugati titkosszolgálatok nem észleltek semmilyen mozgást, ami ezt megerősítené. Mindezzel azonban megnőtt annak lehetősége, hogy a Belaruszba áthelyezett Wagner – ezúttal Moszkva érdekeinek megfelelően – rátegye kezét ezekre a harci eszközökre. Hogy ez miért lenne jó Putyinnak? Egyértelműen azért, mert nem az ő felelőssége lenne, ha a Wagner Fehéroroszországból támadva bevetne az ukrán honvédők ellen egy-két taktikai atomfegyvert. 

A legvisszafogottabb elemzők is azon az állásponton vannak, hogy az egynapos puccskísérlet/igazság menete/fegyveres lázadás nem tett pontot az orosz belharcok végére, csupán látványosan megmutatta mekkora repedések vannak az orosz hatalmai struktúrában, és hogy ezeket a repedéseket nem igazán sikerült az elnöknek betömni. Ahogy jelenleg abban is egyetértés látszik, hogy az Ukrajna elleni háborút lehetetlen lesz megnyernie.

Nyitókép: Vlagyimir Putyin érkezik a kedden, Kremlben tartott beszédére – Fotó: Contributor/Getty Images